Budapest épületeinek háborús sérülései
Székesfővárosunkban a háborús behatások bekövetkezése előtt 38.120 épület volt, amiből mintegy 32.000 a lakóépület és 6000 a más (gyár, üzemépület, üzletház, stb.) rendeltetésű épület. A használható lakások száma pedig mintegy 270.000.
Lássuk a statisztika tükrének megvilágításában, milyen változások állottak elő a háborús behatások következtében.
A felszabadulás után közvetlenül az Építésügyi Kormánybiztosság első feladatának tekintette a főváros összes épületeinek szakbizottság által való felülvizsgálatát. A végrehajtást a kerületi elöljárókra bízta azzal az utasítással, hogy a közigazgatási kerület körzetekre osztva, egy-egy bizottságra egy körzet jusson. Az épületek felülvizsgálatának főbb szempontjai: romháznyilvántartás, súlyos, illetve életveszélyes sérülés, kisebb sérülés, tetőkár.
E bizottságok helyszíni megállapításai szerint a következő kép tárult a kormánybizottság elé:
összesítve tehát Budapest 38.120 épülettömegéből 2013, vagyis az összes épületek 5.1 %-a lett romház, 6387 súlyosan sérült, illetve életveszélyesen sérült (17%), 24.184 kisebb sérüléssel, tetőkárral (64%) és csak 5546 épület (14%) sértetlen.
E kimutatásban a későbbiek során a romházak számát illetően némi módosítás következett be, amennyiben a Közmunkatanács által elrendelt felülvizsgálat során több épület kiemeltetett a romházak sorából, ez azonban a tényeken nem változtat és a százalékos megállapításon alig mutat eltérést.
Lássuk már most, hogy a lakások tekintetében mi a megközelítő helyzet. Átlagos számításaink alapja az, hogy 32.000 lakóépületben 270.000 lakás volt s így átlagban egy épületre 8—10 lakás számítható. Többszáz helyszíni szemlénk alapján a romházaknál a megsemmisült lakásokat 70%-ban, a súlyosan sérült épületeknél 30%-ban vehetjük fel. Eszerint Budapesten a megsemmisült és teljesen hasznavehetetlen lakások számát 50.000-ben állapíthatjuk meg.
Hogy mit jelent ez, gondoljuk csak meg, hogy Budapesten a lakástermelés legnagyobb eredménye a múltban egy évben 5000 lakás volt, s így tíz év igen kemény munkájára van szükség ahhoz, hogy a régi lakásszámot visszanyerhessük. Anyagi szempontból, költségek tekintetében pedig csak a megsemmisült lakások újjáépítéséről áttekintést nyerhetünk, ha lakásonként 300 légköbmétert véve fel, köbméterenként 200 forintot számítva: 300,000.000 forint összegről van szó.
Ez az összeg, mint már említettük, csak a teljesen megsemmisült lakások újjáépítését tünteti fel, ezenkívül számításba veendők a részben lakhatatlan lakások, a belövések, a tető- és üvegkárok. Az előbb mondottak első részének mennyiségéről a dolog természeténél fogva még megbízhatónak tetsző adataink sincsenek, tehát ezeket, bár szintén hatalmas összegekről van szó, figyelmen kívül kellett hagyni.
Beszélhetünk azonban a tető- és üvegkárokról. A felvett adatok szerint — a romházakat nem számítva 700.000 m2 tetőszerkezeti kár érte fővárosunk épületeit, átlagban — minden épületre elosztva — 25 m2 A tetőhéjalási kár ennek kétszeresére tehető, vagyis 1,400.000 m2 Ha a fedést tisztán palával képzelnénk el, mintegy 16,000.000 palára van szükség, összegszerűségben ez kifejezve a tetőszerkezeti sérülést is beleszámítva — 100,000.000 forintot képvisel. Az üvegezésnél pedig — ha a békebeli nívót, mindenütt kettős üvegezést véve fel a hiány 5,000.000 m2 Négyzetméterenként 30 forint költséget véve fel, ennek öszszege: 150,000.000 forint.
Megállapíthatjuk tehát, hogy fővárosunk épületsérülései az ország egy évi költségvetésének összegét érik el.
Lázár Jenő
Tér és forma, 1947/2
Kapcsolódó oldalak, linkek:
